Vajon milyen összefüggés lehet a Lyme-kór autoimmun tünetei és a diabétesz között?

Hogyan nehezítheti meg a diabétesz a Lyme-kór gyógyítását?

A diabétesz hónap okán a következő cikk néhány érdekes összefüggést vizsgál meg a diabétesz és egy autoimmun folyamatokat is beindító fertőzés, a Lyme-kór között. Emberekben egyelőre sem az ok-okozati viszonyt, sem a korrelációt nem sikerült kimutatni, de vannak érdekes, igazolt összefüggések.

Az 1-es típusú diabétesz mellitus egy autoimmun betegség, amely a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit érinti, miután egy gyulladásos folyamat krónikus inzulinhiányhoz vezet genetikailag érzékeny egyénekben. A 2-es típusú diabétesz-eseteknek csak egy kis része vezethető vissza autoimmun folyamatokra.

Mivel az autoimmun folyamatok beindításának pontos okát még egyik típus esetén sem sikerült tisztázni, érdemes lehet szélesebb körben is megvizsgálni olyan egyéb kórokokat, amelyek autoimmun folyamatokat válthatnak ki, például egyes fertőzések, így a Lyme-kór is.

Egyelőre még kevés konkrét tapasztalat van a Lyme-kór és a diabetes együttállásáról, leginkább olyan esettanulmányokat találhatunk, amelyek a két betegség tüneteinek az elkülönítését tárgyalja, esetleg az egyik kizárásának és a másik kezelésének lehetőségét. Kevés igazolt eset van, ahol mindkét állapotot sikerült bizonyítani, ez persze annak is köszönhető, hogy a kezelőorvos nem is kér laboratóriumi tesztet lehetséges fertőzésekre. Amennyiben mégis felmerülne a Lyme-kór, az általánosan használt Lyme-tesztek csak a fertőzések kevesebb mint felét tudják kimutatni.

Vannak olyan tünetegyüttesek, ahol mindkét betegség felmerülhet, például az arcidegbénulás (Bell parézis), a D-vitamin körforgásának zavara, kis- és nagyízületek mozgási korlátozottsága, szkleroderma, a hajszálerek gyulladásai, szem- és látásproblémák.

Sajnos a diabétesz esetében olyan mértékű károsodás alakul ki a hasnyálmirigyben, hogy még az autoimmun folyamat megszűnése esetén sem valószínű, hogy visszaállna a teljes funkció: sokszor az inzulin-termelő sejtek 10-20 százaléka őrzi meg funkcióját. Tehát amennyiben az autoimmun-reakció esetlegesen egy fertőzés kezelése után meg is szűnhetne, az inzulintermelés már nem valószínű, hogy visszaállna. Ezért fontos, hogy főként az 1-es típusú diabétesz gyanúja esetén azonnal alapos kivizsgálást kapjon a páciens, és az akár kisebb valószínűségű háttérokokra is gondoljunk.

 

Bár diabétesz mögött meghúzódó Lyme-kór mint ok egyelőre nem bizonyítható, egyre több evidencia van viszont arra, hogy a diabétesz, illetve az ennek következtében megnövekedett vércukorszint a Lyme borreliosis súlyosbodását okozhatja.

Egy friss tanulmány arra végzett laboratóriumi kísérleteket egereken, hogy az 1-es típusú cukorbetegség esetében is tapasztalt hiperglikémia, azaz a magas vércukorszint hogyan hat a Lyme-kórt okozó baktériumok kiürülésére és az azzal kapcsolatos immunreakciókra. A baktériumok elpusztítását az immunrendszerben egy bizonyos fajta fehérvérsejt, a neutrofil granulocita végzi, valamint ez felel a szervezetben fertőzéskor kialakuló gyulladásos folyamatokért. A cukorbetegségben, pontosabban annak 1-es típusában (inzulin-elégtelenség) a neutorfil granulocitákra az jellemző, hogy kevésbé hatékonyan találják meg és pusztítják el a kórokozókat, tehát funkciójuk sérült. Ez azt is jelenti, hogy a kórokozók nagyobb része él túl a szervezetben. A kórokozók bizonyos szövetekben élnek túl, jellemzően az agyban, a szívben, a tüdőben, a májban és a térdízületekben. Mindebből az következik, hogy szükségszerű lenne megvizsgálni a Borrelia fertőzés kimenetelére gyakorolt hatását az azzal együtt fennálló más betegségeknek, mint például a fent említett cukorbetegségnek is.

 

Hiperglikémiát a fenti példán kívül más is okozhat, nem csak a cukorbetegség. A Lyme-kór számos tünettel jár és több szervrendszert is érinthet, például a mellékvesét is. A mellékvese olyan hormonokat termel, melyek az anyagcserénket, immunrendszerünket, vérnyomásunkat és a stresszre adott válaszunkat szabályozzák. A Lyme-kór károsíthatja a mellékvese szabályozó funkcióját, ami a vércukorszint kilengéséhez, magas vércukorszinthez (hiperglikémia), magas vérnyomáshoz, gyengeséghez, hangulati ingadozáshoz, depresszióhoz és autoimmun tünetekhez is vezethet. Autoimmun tünetek egyébként a cukorbetegség esetén is megjelenhetnek. A mellékvese károsodása révén kialakult hiperglikémia miatt nehezebb lehet a tünetek kordában tartása és maga a gyógyulás is, ezért nem véletlen, hogy sok Lyme betegnek elengedhetetlen a kezelési tervéből a szigorú diéta, például gluténmentes vagy cukor-csökkentett étrend tartása. Érdekesség, hogy a Lyme-kór egyik gyakori társfertőzése, a Babesia-fertőzés tünetei közt is szerepel a hiperglikémia.

A Lyme-kór miatt hosszú ideje fennálló gyulladás a szervezetben nagymértékű súlycsökkenést/súlygyarapodást is okozhat, ami szintén kóros hatással van a vércukorszintre.

 

A Canadian Institutes of Health Research által támogatott kutatás, melyet a University of Toronto egyik munkatársa végzett 2013-ban, hasonló témakört vizsgált, mint az első tanulmány, csak egy kicsit más szemszögből. Ebben a projektben azt nézték, hogy a Borrelia fertőzés hatására megemelkedett vércukorszint vajon ront-e a Lyme arthritis tünetein, illetve, hogy a vércukorszint inzulinnal történő kontrollja csökkenti-e a Lyme arthritis súlyosságát.

 

A Lyme-kór, vagyis a Borrelia-fertőzés önmagában is változatos tünetekkel járhat együtt, amit tovább bonyolítanak a vele együtt fennálló egyéb betegségek által produkált tünetek. Fontos, hogy ezeknek a betegségeknek a keresztreakciót és Lyme-ra kifejtett hatását is megvizsgáljuk, hiszen minél jobban értjük egy betegség patológiáját, annál hatékonyabban tudjuk kezelni azt.